| 1. |
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. |
| 2. |
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. |
| 3. |
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. |
| 4. |
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. |
| 5. |
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. |
| 6. |
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. |
| 7. |
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. |
| 8. |
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. |
| 9. |
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. |
| 10. |
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. |
| 11. |
Azután
monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a
mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e
földön. És úgy lőn. |
| 12. |
Hajta
tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és
gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És
látá Isten, hogy jó. |
| 13. |
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. |
| 14. |
És
monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy
elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói
ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. |
| 15. |
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. |
| 16. |
Teremté
tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet,
hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék
éjjel; és a csillagokat. |
| 17. |
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; |
| 18. |
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. |
| 19. |
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. |
| 20. |
És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. |
| 21. |
És
teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó
állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és
mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. |
| 22. |
És
megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és
töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. |
| 23. |
És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. |
| 24. |
Azután
monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat,
csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. |
| 25. |
Teremté
tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök
szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És
látá Isten, hogy jó. |
| 26. |
És
monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és
uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész
földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. |
| 27. |
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. |
| 28. |
És
megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és
sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és
uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó
mindenféle állatokon. |
| 29. |
És
monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén,
és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek
eledelül. |
| 30. |
A
föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön
csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld
fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. |
| 31. |
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. |
Kommentáld!