május 20.

ANNAK FELETTE

"Összegyûjté azért Amásia Júda népét, és választott közülük... fegyverfoghatókat... Annak felette az Izraeliták közül százezer erõs vitézt fogadott fel, száz tálentum ezüstön." 2Krónika 25,5-6

Amásia rendet tesz országában. Elõbb a múltat rendezte, most a birodalmát. Rend van-e abban a szolgálatban, birodalomban, amit rád bízott az Úr? Elsõsorban férj és feleség között. A rád bízottak a házad népe. 1Tim 3,5 mondja: "Ha valaki az õ tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?" Hogy állsz meg gyermekeid között?

május 17.

KINEK PANASZKODSZ?

"Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom." Zsoltár 64,2

Ebben a rövid versben nagyon megdöbbentett ez a szó: "panaszkodom". Szoktál-e panaszkodni, és kinek? Mindenkinek, akirõl úgy érzed, hogy megért. Nem vetted még észre, hogy az embereket mennyire nem érdekli a panaszkodásod? Sokszor oda sem figyelnek arra, amit mondasz. Az ember mégis folytatja, ha nem érdekli is a másikat. Hiszen neki is megvan a maga baja. Mindenki azt érzi, hogy a másik gondja, baja semmi az övéhez képest.

május 16.

SZÓZAT AZ ÉGBÕL

"Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled." Dániel 4,28

Már nem Dániel beszél. Szózat lett a mennybõl - nincs tovább! A birodalom elvétetett. Nem fog: elvétetett - múlt idõben. Mi lenne, ha most neked szólna, hogy a családod, a szolgálatod elvétetett tõled? Elég volt! Most már végrehajtatik az ítélet. Szörnyû az, ami a királlyal történik. Kivettetik az emberek közül. Az egekig magasztalta magát, és a poklokra kerül.

május 15.

A NAGY FA

"Látám, hogy ímé egy fa állott a földnek közepette, és annak magassága rendkívüli volt." Dániel 4,7

Dániel közel egy óráig rémüldözik, amikor hallja az álmot. A király könyörög neki: "Az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged!" Bátorítja, mondd hát el! "Az álom szálljon a te gyûlölõidre", mondja Dániel. Azután élesen elmond mindent. Isten szolgája nem sikkasztja el az ítéletet, nem szelídíti meg az evangéliumot, elmondja Isten üzenetét.

május 14.

NAGYOK JELEI, CSODÁI

"A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni... Az Õ országa örökkévaló ország." Dániel 3,32-33; 4. rész

A királlyal történt valami. Már nem mondja, hogy "parancsolom", hanem: "illendõ dolognak tartom megjelenteni". Nem rendelet, nem parancs - bizonyságtétel. Itt már nem az arany állóképrõl, hanem a kéz érintése nélkül megmozduló kõrõl, Isten országáról beszél.

május 13.

KI TUD SZABADÍTANI

"Szántszándékkal nem tisztelitek-é az én istenemet, és nem imádjátok-é az arany állóképet?" Dániel 3,14

Dániel három társának a vizsgaidõszakát látjuk most. Õk is igazgatók voltak, de nem hajoltak meg az állókép elõtt. Elhangzott a kérdés: Szántszándékkal nem hajoltatok meg? Ajánlatot is kapnak: "Ha tehát készek vagytok..." Sokszor ad a világ még egy lehetõséget. Még kibújhatsz! Nem kell menned a tüzes kemencébe, máglyára.

május 12.

TÜZES KEMENCE

"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égõ tüzes kemencébõl..." Dániel 3,17

Nézd Nabukodonozort, a zsarnokot, aki vagy! Amikor bevádolják a három férfit: "nem becsülnek téged, oh király", haragra gerjed. Ha észreveszed, hogy nem becsülnek a gyermekeid, hangosabbra fogod a sípot és dudát. Ha meghallod, hogy valaki mondott rólad valamit, már nem szereted, tele vagy felé ítélettel. Ha valaki nem becsül, felhevíted magad.

május 11.

JELLEMVONÁSAINK

"Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején..." Dániel 3,1

A királyt nem a kéz érintése nélkül leszakadó kõ, nem az Isten országa érdekelte. Arra használta fel a kijelentést, hogy arany állóképet készíttetett, és felállíttatta azt. Ilyen az ember! A kijelentésbõl az marad meg, ami rám vonatkozik. Az ígéret annyira az enyém, amennyire enyém Jézus.